voltunk szórakozni. velencén. úgy volt, hogy G. és D. is jön, meg még sokan mások.

odafele, vonat, sétálunk a végébe. illatok. ismerős illat. szeretem.

helló.

megpördülés, meglepődés. felfogás. ott volt, teljes egészében, igazi, valóságos, aztán el is illant. 

megismertem az illatát.

vissza a valóvilágba. vonatról leszállás, boltba át, egy üveg rosé. 570. mindenki egy kétszázast. parkban iszogatás, cigaretta. ismerősök a v-max előtt. sziasztok. merre tartotok? blablabla.

történnek a dolgok. D. sehol. utálom. már kilenc. már féltíz. már tíz. ismerősök. jöttökcsocsózni? mentünk. isztok egy sört? iszunk. 

hazavigyünk kocsival? háááát... nemittamsemmit. jótalán.

itthon.

nem jöttek. utálom.

/egyaleendősokközül értelmezhetetlen poszt/

//bioszleckét kéne írnom//

miközben minden erőmmel azért harcoltam, hogy ne változzon semmi, én magam változtam meg.

"Ma reggel délben a szokásos gondolatokkal ébredtem. Nem vagyok elég jó neki, soha nem is leszek. Túl csúnya, kövér, csendes, féltékeny, birtokló, idegesítő, szomorkodó, fura, különc, tökéletlen, visszahúzódó, zavart, vagyok. Nem vagyok szép, buta, antiszociális, félős, értéktelen vagyok. S főleg nem vagyok Ő"

mosteztéppennemén - avagy forrás